A gyerekek önbizalmát elsősorban azok
csapolják meg, akik a legjobban szeretik őket.
Melegítsünk be egy szuper videóval...
Maddi Jane
Új sztár a YouTube-on!
A kislány mindössze 11 éves. Csodás a hangja, viszont...
...mitől maradt meg az önbizalma?
A művésznővel készült interjú erősen sejteti:
(Az interjúban bemutatott otthoni videón van a hangsúly.)
Az alábbiakban három, levélben
kiküldött írásomat
osztom meg, amelyeket az olvasóim is formáltak:
2011.04.10.
A Te szüleid hagyták, hogy ugrálj a kanapén?
Stúdiómikrofon tesztelés közben találtam ezt a gyöngyszemet. A 11 éves kislány videóit eddig több, mint tízmillióan látták. Itthon még ismeretlen. Jó, jó, csodásan énekel, de engem főleg a magabiztossága érdekel, az, hogy mitől maradt meg az önbizalma. (Te megosztanád a legnagyobb erősségedet a világ előtt?)
Ebben a korosztályban szükségszerű a támogató környezet, amely elsősorban a szülői oldalról kérdéses.
A kislány igen korán felismerte az eredendő erősségét és elkezdte kimunkálni. (...és persze hagyták, nem mondták, hogy ne ugráljon a kanapén...) Hogy lesz-e belőle nagy sztár, az csak a marketing gépezettől függ, ami már egy másik történet.
Akárhogy is, ő a helyén van és látványosan élvezi. A munkánk élvezeti értéke akkor kerül előtérbe, amikor az anyagi célok már teljesültek. Akkor kiderül, hogy jó helyen vagyunk-e, vagyis hogy az erősségünkre építkeztünk-e.
Mi a tanulság? Erős önbizalommal indulunk, amit a környezetünkben élők (elsősorban a szüleink, majd a tanítóink) többnyire nem szándékosan, de fokozatosan kikezdenek. Ez a hatás az emberek többségét egy életen keresztül korlátok közé szorítja. Az online önbizalomerősítő tanfolyamunkon főleg e korlát feloldásával foglalkozunk.
2011.04.24.
A gyerekek önbizalma óriási veszélyben van!
Főleg a kiskorúakra gondolok, akik még a legkiszolgáltatottabbak - elsősorban a szüleik felé, másodsorban a tanítóiknak. A papírforma szerint a szüleik és a tanítóik mind jót akarnak, viszont, hogy jót is tesznek-e, az már más kérdés. A tapasztalatom az, hogy zömében nem - ha a gyerek lelki egészségét nézem.
Miért olyan nagy a veszély? Azért, mert ők elszenvedik ugyan, de egyben el is fogadják a helyzetüket. (Mindent megszokunk.) Nem gondolkodnak azon, hogy lehetne másképp is. Csupán odaadóan követik az "isteneiket".
A hivatalos gyermekvédelem hatósugara erre a problémára már nem terjed ki. Nem fognak soha elitélni senkit azért, amiért meggyalázta a gyermeke önbecsülését és önbizalmát. Ahhoz kék foltokra is szükség lenne a testén. Ki sem derül. A gyerekeknek nincs jogvédő szakszervezetük sem, ami megszervezné a sztrájkot. Egyedül vannak, gyakran pokoli helyzetben.
(Mi a Te történeted? Jót tesz, ha felnőtt fejjel, így utólag átgondolod a kezdeti éveidet. Erős összefüggéseket fedezhetsz fel a mostani helyzeteddel. Jó kiindulási pont a belső gátlások feldolgozásához.)
Nem születnek jó szülök!
Jó szülővé válni lehet, vagyis a gyereknevelést meg kell tanulni. Ez a tudás nincs a génekbe kódolva. A felmenőktől kapott rossz nevelési minta pedig nem mentség egy még csak induló élet megcsorbítására.
Ős probléma ez. Mit tehetnék én a megoldás érdekében? Az igazán rászoruló gyerekek ugyanis nem fognak maguktól eljönni egy tréningemre, nem fogják megvenni az oktatóanyagaimat. A bevált, közvetett úton kell közelítenem.
Azt tapasztalom, hogy az önbizalommal kapcsolatos problémáink okainak felismerésével és megoldásával felkelthető és megerősíthető a mások felé irányuló együttérzésünk. Így az önbizalomhiány a személyiségünk fejlődésének eszközzévé válik. Egy szülő esetében ez különösen kritikus tényező.
Mit tehetsz most? (Ha nincs saját gyermeked, akkor is találkozhatsz velük.)
Csak néhány tipp, ami hirtelen eszembe jut:
- hallgasd meg a véleményét (sőt, kérd ki azt),
- ha kritizálod, mindig adj építő tanácsot is mellé,
- ismerd el az eddigi eredményeit és teljesítményét,
- bíztasd, akármilyen is az adott tevékenységben,
- állj mellé, ajánld fel a támogatásodat, ha nehézsége lenne,
- beszélj róla elismerően a számára fontos emberek jelenlétében,
- és mindaz, amit éppen most Te is szeretnél megkapni másoktól.
A legtöbb, amit megtehetsz a gyerekekért és mindenki másért azonban az, ha elsősorban a saját önbizalmadat erősíted. Ha már úgyis csak abból tudsz adni amid van...
2011.05.29.
A gondolataink tényleg vonzzák a hasonló jelenségeket. Ezt a szobrot épp ma fotóztam...
A mai levelem elsősorban nem szülőknek szól, hanem azoknak, akik már voltak gyerekek.
Két korábbi levelemre érkezett reagálások széles spektruma inspirált arra, hogy ma - stílszerűen a Gyereknapon - egy újabb lépésben fokozzam sokakban az egyetértést, a megerősítést, és persze egy szűk, önelégült kisebbségben a provokációt...
A gyerekek önbizalma továbbra is veszélyben!
Csodálatos, hogy mennyi gyakorló szülő állt mellém az előző levelek után. Sokak számára a leírtaknak terápiás hatása volt, visszautaztak a gyerekkorukba, és összefüggéseket ismertek fel a neveltetésük, valamint a felnőttkori viselkedésük között. Tessék, ez ám az önfejlesztő hozzáállás!
Elfogtam egy blogbejegyzést
Van egy nagyszerű anyuka, Himer Csilla, aki három gyermekével már 18 éve csak a családjának él. Laza hangvételű és játékosan tanító blogjában elővett engem. Itt elolvashatod >>
Ahogy írja (és ez széles körű tapasztalat), minden gyermek egy önbizalombombával születik, majd jönnek a szülők...
Alapvetően egyetértettünk. Azonban, kis korrekcióra figyelmeztet, amely szerint a hivatalos gyermekvédelem nem tűri a lelki terrort sem. Naná, hogy nem! Ez a papírforma. Viszont, ahogy korábban írtam, és ahogy Csilla is folytatja, ez a terror nem derül ki.
Egy helytelenül nevelő szülő hozzáállása olyan, mint egy önmagát felrobbantani készülő terrorista: ő nem tartja magát terroristának, hisz az elvei helyességében. A hatása viszont...
A mellbevágó élmény: nyakleves, mint előétel
Pár napja egy vidéki pizzéria teraszán ücsörögtem a feleségemmel. Rajtunk kívül még többen ebédeltek csendesen, a velünk szemközti asztalnál öten. Szeretem megfigyelni az emberi viselkedést.
Egyszer csak egy csattanásra lettem figyelmes: az apa egy határozott nyaklevest adott a 7 év körüli gyermekének, aki addig és azután is csendben ült az asztalnál. Az ütés oka nem derült ki, de az lényegtelen.
A nyakleves után a gyerek riadt tekintettel óvatosan körbe nézett, hogy vajon kik látták az ő megalázását. Nem a nyakleves fájt neki, hanem a saját önbecsülésének lábbal tiprása, amely kötelezően aláássa az önbizalmat is.
A gyerek kétségbeesett tekintete nekem is fájt, amikor rám nézett. Szerinted elfelejti felnőtt korára? Biztosan. Szerinted a hatása is eltűnik? Kizárt.
Miért van az, hogy az emberek legjobban a nyilvános szerepléstől félnek? Miért van az, hogy sokan majd' összecsinálják magukat egy állásinterjún, egy üzleti tárgyaláson, egy első randevún, egy...
Miért van az, hogy állandóan teltházas a nyilvános beszéd tréningünk? (Ez nem a reklám helye, ne is kattints, tényleg nincs szabad hely!)
A nyilvános megalázáson kívül még számtalan bevált szülői módszer létezik az önbizalom gyengítésére.
A gyerekek nem hülyék!
Kb. húsz éve kezdett foglalkoztatni a gyermekpszichológia. Nem is elsősorban a gyerekek miatt, hanem önmagam (ki)javítása miatt. Hiszen én is voltam gyerek! - és ez bizony a gyereknevelésben erősebb relevancia, mint a szülői praxis. Már látom, hogy ez sokaknál kiveri a biztosítékot.
Igazán jó szülővé akkor válhatsz, ha a saját történetedet tanulmányozva érvényes ismeretet halmozol fel. Ehhez persze 1) emlékezni kell, 2) tudatosítani az összefüggéseket.
Erre a valós alapra építheted majd mások tapasztalatait, amelyek megszerezhetők könyvekből, tanfolyamokból, blogokból, vagy más szülőktől a játszótéren. Talán Te is megírhatnád a sajátodat.
Vegyük emberszámba a gyerekeket! Hogyan?
Például, amikor egy ismerősöddel találkozol, aki sétáltatja a 3 éves gyerekét, akkor ne csak neki köszönj, hanem mindkettőjüknek!
Azzal a gyerekkel, aki már szavakba tudja önteni a gondolatait, lehet értelmesen is beszélgetni. Tegyél fel neki "felnőtt" kérdéseket, kérj tőle tanácsot stb.! Meg fogsz lepődni a válaszokon.
Kekeckedőknek
Romantikusan hangzik az, amikor valaki azt állítja, hogy minden szülő jó. Sajnos azonban még az ösztönös cselekedetek szintjén sincs így. Gondolj arra az anyára, aki otthon titokban szül, és a kukába dobja a gyermekét. Az ösztönök persze a legtöbbször működnek, a kérdés azonban a pszichológiai szintről érkezik.
Hangos hír volt, hogy az emberi géntérkép nem rég elkészült. Olvasóim között vannak, akik állítják, hogy a szülői jóságot a génjeinkbe kódolva találjuk. Ez egy tudománytalan hivatkozás a tudományra. Bár a genom (egy szervezet teljes örökítő információja) még sok ismeretlen összefüggést rejt, annyi azért bizonyos, hogy a jó szülői géneket még nem találták meg. (Egyáltalán, mi a jó szülő definíciója?)
Ha már kódolásról beszélünk, akkor inkább a tudatunkat érdemes boncolgatni. Ha Te is elfogadod az újjászületés tudományosan (nagyszámú hipnózissal) is igazolt tényét, akkor kétségtelenül beláthatod, hogy a korábbi életekből származó tapasztalat begyűrűzik a mostani életedbe is. Tehát, ebben a vonatkozásban a "kódoltság" elfogadható, azonban inkább hívjuk tendenciának, vagy okozatiságnak. A probléma megint csak az, hogy nem tudatos, de ez már messzire vinne...
Ez nem önbizalom
Egy barátomtól (Ágnes) kaptam a levelet, amelyből idézek:
"...Tudom, hogy érted az önbizalom témát. Sajnos ma sokan félreértik ezt - az ő felfuvalkodott, gőgös, másokat lenéző és leharcoló, agresszív törtető önbizalmuk egyáltalán nem jó! Persze, csak az tud ilyen lenni, akinek se a szellemi, se az érzelmi intelligenciája nem üti meg azt a szintet, hogy egészséges önismerettel rendelkezzen. Amerre jár, sikeresen lepusztítja a környezetét, és ettől tovább nő az önhittsége - mint a Kisgömböc a mesében..."
Milyen igaz!
Az önbizalomnak látszó arrogancia és társai, legtöbbször az önbizalomhiány kompenzációi. Ha megkapargatjuk egy ilyen személy belvilágát, akkor bizony kiderül, hogy nem elítélni kell őt, hanem mélyen együttérezni vele. A gyerekeket azonban ez az együttérzés sem vigasztalja.
S végül...
Újabb idézet egy másik levélből (Eszter). Az alábbi mondatot kérlek, vedd reklámnak!
"Amióta foglalkozom az önbizalmam fejlesztésével, a gyermekemen is sok pozitív változás történt (a tanító néni is gyakrabban dicséri)."
A kör ismét bezárult. Csak abból tudsz adni, amid van. Ezért kritikusan fontos, hogy először a saját önbizalmadat erősítsd.
üdvözöllek,
Manhertz József
Írj véleményt, kérdést vagy kritikát Józsinak! (Bátran lehetsz őszinte, akár név nélkül is! Itt csak az üzenet lesz továbbítva.)
